ÉPÍTÉSZEK, ÉPÍTŐMESTEREK
Jász-Nagykun-Szolnok megyében

Bácsi Imre[Karcag] Karcagon született. Négy középiskolának elvégzése után a Budapesti Felsőépítő ipariskola hallgatója volt, melyet sikerrel végzett el. Az 1910. év óta mint önálló iparos működik, mely idő alatt több magán és középület felépítését vállalta és vezette. Jelenleg karcagi építőmester, s a karcagi Ipartestület elnöke. A háború alatt 1914-ben a 4-ik hidász zászlóaljhoz vonult be harctéri szolgálatra, hol előbb az orosz, majd a román fronton teljesített kitűnő szolgálatot, egészen a háború végéig. Az iparos társadalomban rendkívül nagy népszerűségnek örvend, s ennek tudható be, hogy a legutóbbi ipartestületi választáson az iparosság bizalma feléje fordult. [Nagykun, 64.]

Barócsy László [Jászárokszállás] okleveles kőműves mester. * 1894. Jászárokszállás. 1929-ben tett mesteri vizsgát Bpesten. Segéd volt ugyanott, Kassán, Miskolcon, Szolnokon, Gyöngyösön. Ősrégi jász család sarja. 6 hold földje van. Az Ipartestület háznagya, a Közbirtokos kör, Katholikus legényegylet, Önkéntes tűzoltó testület, Dalárda tagja. A világháborúban résztvett. — Felesége: Barócsi Viktória, gyermekei: László, Viktória, Miklós és Gyula. [Scheftsik, 16.]

Buzásy Ferenc [Szolnok] kőművesmester.* 1900. Szolnok. Atyjánál tanulta mesterségét. Az olasz fronton harcolt, a Károly csapatkereszt tulajdonosa. Az Attila sport egyesület tagja. — Felesége: Sárkány Mária, fia: Béla. [Scheftsik, 207.]

Csépai Dezső [Szolnok] műszaki tanácsos, államépítészeti hivatali főnök * 1891. Szolnok. A műegyetemet 1913-ban végezte, Berlinben tanulmányúton volt, 1914-től segédmérnök Magyaróváron, 1915-től Szolnokon; 1920-tól mérnök, 1927-től főmérnök, 1933 óta műszaki tanácsos. — A 4. tarackezred kötelékében harcolt a román és olasz fronton, a polgári Signum Laudis tulajdonosa. [Scheftsik, 208.]

Cseuz Gyula [Kunszentmárton] igazgató * 1902. Kunszentmárton. Budapesten a kereskedelmi akadémiát, 1926-ban Drezdában a malomépítészeti főiskolát végezte. Működött Németországban, Szászországban malomépítő gyárakban, 1926-tól a Cseuz Kálmán és Társai hengermalom és ipartelep technikai vezetője, 1929 óta a kereskedelmi és technikai rész igazgatója. Az Országos molnárszövetség végrehajtó bizottsági tagja, a németországi „Die Mühle” szaklap munkatársa. [Scheftsik, 105.]

Czégény Gyula [Kunszentmárton]. Született Balmazújvároson 1883-ban. Középiskoláinak elvégzése után Kolozsváron a felsőépítészeti ipari szakiskolát hallgatta és ott nyert végbizonyítványt. Pályáját, mint rajzoló, a Horváth és Bicó cégnél kezdte, s a Vilmos huszár laktanya nagyarányú építkezésénél a részletrajzot készítette. 1899-ben Nagyváradra hívták meg a Rimanóci céghez, mint művezetőt, 1900-ban pedig Kolozsváron dolgozik Czakó Lajos műépítésznél, mint művezető. Itteni működése alatt több mint 300 magas építkezést irányított. A Reich és Hevesi vállalkozóknál vezetése alatt épült meg az Aranyos és Kisaprósi híd, 1903-ban a kolozsvári új gazdasági akadémia az ő felügyelete alatt épült, és ugyanekkor vezette a Szamoson át vezető híd munkálatait. Érdekes megemlíteni, hogy a kolozsvári Nemzeti Színház építése nagyrészben az ő nevéhez fűződik. 1905-ben önálló építési vállalkozó lett Kolozsváron. A Kolozsvár–Nagyenyed vasútvonal építkezési vállalkozója. 1920-ban alapította meg Kunszentmártonban a Czégény rendszerű szabadalmazott építőanyag gyár R. T.-t, melynek 4 évig volt vezérigazgatója. Ennek megszűnte után, mint magán cég építette Kunszentmártonban a községi óvodát, valamint több magán épületet. A háború alatt a 3-ik honv. gyalogezredhez vonult be, s az orosz fronton teljesített szolgálatot, hol 18 havi arcvonalbeli szolgálat után műszaki tisztté neveztetett ki a csepeli lőszergyár építési osztályához, melynek vezetője volt a háború végéig. Rendkívül munkás életű, megbízható és kultúrérzékű ember, akit a Kissármás–Marosludasi állami építkezéseknél végzett pontos, hűséges munkájáért Darányi Ignác volt földművelésügyi miniszter személyes elismerésben részesített. [Nagykun, 137–138.]

Donáth Géza [Szolnok] okleveles mérnök * 1881. Jászberény. Mérnöki oklevelét 1905-ben a budapesti József műegyetemen szerezte. Magánmérnök volt Jászberényben és Szolnokon, 1914-től ugyanitt városi mérnök, 1921 óta ismét magánmérnök. — A világháborúban mérnökkari beosztása volt, a koronás arany érdemkereszt (a vitézségi érem szalagján), a Signum Laudis tulajdonosa. Számos köz- és magánépítkezés tervezése és ellenőrzése, ingatlanok parcellázása és községek tagosítása fűződik nevéhez. Hites törvényszéki szakértő, jogosított földmérő. Izraelita iskolaszéki elnök, hitközségi és városi képviselő, a Mérnöki kamara tagja, a Szolnoki mérnöki és építészi egylet alelnöke, a városi középítkezési bizottság tagja. — Felesége: Grünberger Juliska, gyermekei: Boriska (Szikra Jenőné), József (okl. mérnök). [Scheftsik, 210.]

Donáth József [Szolnok] okleveles mérnök * 1910. Szolnok. Oklevelét 1933-ban Budapesten szerezte. Alkalmazva volt a Palatinus rt. cégnél, résztvett a Budapest–Kecskemét betonút, s a káposztásmegyeri alagút építkezésénél. Atyja, Donáth Géza okleveles mérnök irodájában működik. [Scheftsik, 210.]

Fontos Gyula [Kenderes] építőmester * 1859. Kenderes. A budapesti felsőipariskolát végezte 1879-ben, 1882 óta önálló. Az 1896. évi országos kiállításon legfelsőbb elismeréssel, 1907-ben gazdasági oklevéllel kitüntetve. 60 hold birtokon gazdálkodik. Községi képviselőtestületi, rk. iskolaszéki, Stefánia szövetségi, községi óvoda választmányi tagja, a Katholikus kör társelnöke, építő bizottsági szakértő, 18 évig volt közgyám, 30 évig ipartestületi jegyző, 18 évig iskolaszéki elnök, 6 évig tűzoltótestületi tag, 10 évig a Községi takarékpénztár alelnöke, 15 évig az Országos iparegyesület tagja. — Felesége: Göncző Kornélia, gyermekei: Mária, Géza (dr., gyógyszerész). [Scheftsik, 64.]

Gebula József id. [Szelevény] fűszerkereskedő és kocsmáros * 1866. Szentes. A kőművesipart tanulta, a Parlament és a Földművelésügyi minisztérium építésénél mint alvállalkozó vett részt, önálló kőműves volt 1898-ig. 1900-ban Szelevényen hentes- és mészárosüzletet és fűszerkereskedést, majd a hentesipart a világháború alatt abbahagyva, 1931-ben kocsmát nyitott. — Felesége: Stuhl Julianna, gyermekei: József, Margit, Sándor, Ilona, Katalin, László, Béla és Gábor. Imre fia az orosz, Fülöp fia az olasz fronton hősi halált halt. [Scheftsik, 119.]

Gyenes Sándor [Szolnok] okleveles építészmérnök, ipariskolai tanár * 1900. Szentgyörgyvár. Oklevelét 1924-ben Budapesten szerezte, 1 1/2 évig Olaszországban működött, azután került Szolnokra, mint a fa- és fémipari szakiskola tanára. Tanulmányi úton volt Olasz-, Francia- és Spanyolországban. Törvényszéki hites szakértő, a szolnoki Mérnök és építészegylet főtitkára. [Scheftsik, 218.]

Győri János [Szolnok] képesített kőmívesmester, építési vállalkozó * 1900. Szolnok. Az építőipari szakiskolát 1923-ban Budapesten végezte. Segéd volt Budapesten, Salgótarjánban, Borsod megyében az állami erdőkitermelésnél és gr. Almásy birtokán; 1926-ban került Szolnokra, 1929 óta önálló. A MÁV segédtiszti kör tagja. — Felesége: Tassi Margit, gyermekei: Rózsi, János és Karolin. [Scheftsik, 218.]

Hruska József [Szolnok] vármegyei iroda főigazgató * Szolnok. A budapesti áll. felsőipariskolát végezte 1889-ben. 1895-ben a szolnoki államépítészeti hivatalhoz került, 1899-től műszaki írnok, 1905-től vármegyei kiadó, 1916-tól irodaigazgató, 1924 óta irodafőigazgató. A rk. iskolaszék és az adófelszólamlási bizottság tagja. — Felesége: Medgyesy Júlia, leánya: Rózsika (Rebmann Józsefné). [Scheftsik, 221.]

Kása József [Karcag]. Szegeden született 1872-ben és elhunyt 1920. április 9-én Karcagon. A négy középiskola elvégzése után Szegeden kitűnő sikerrel elvégezte a felsőipariskolát, majd építőmesteri vizsgát tett. 32 évvel ezelőtt telepedett le Karcagon és magas építkezéssel foglalkozott, majd megépítette az úgynevezett Kása malmot, melyet szakszerűen berendezett és vezetett. Karcag város képviselőtestületének hosszú időn át volt tagja, róm. kat. egyházi tanácsos. Majdnem két évtizeden át volt a karcagi ipartestület elnöke, melyet nagy buzgalommal odafejlesztett, hogy ma már a testületnek 600 tagja van. Ő építette a karcagi ref. gimnáziumot, a város székházát és több szomszédos város monumentális épületét. A karcagi Iparos Otthon székházának építése szintén az ő nevéhez fűződik, és itt nagy anyagi áldozatokkal is hozzájárult a székház megépítéséhez. Emlékét kegyelettel őrzi Karcag közönsége. [Nagykun, 61.]

Keller György [Szolnok] királyi főmérnök * 1889. Budapest. Oklevelét 1889-ben a budapesti József műegyetemen szerezte. A földmívelésügyi minisztériumban szolgált, 1931 óta a szolnoki folyammérnöki hivatalnál mérnök, 1933 óta főmérnök. A Magyar mérnök és építész egylet, a Mérnökök nemzetközi szövetségének tagja. — Felesége: Igó Anna, leánya: Éva. [Scheftsik, 227.]

Madas Mihály [Szolnok] építési vállalkozó, kőművesmester * 1880. Nagyszalonta. 1898-ban szabadult fel, Budapesten az ipariskolát végezte. Gyakorlati éveit ugyanitt töltötte, 1906 óta önálló. A város egyik legkeresettebb mestere, számos impozáns köz- és magánépületet épített. — A 29 honvéd gyalogezred kötelékében harcolt az orosz fronton. A községi képviselőtestület, a vármegyei törvényhatósági bizottság, az ipartestületi egyeztető bizottság, a Rotary club, a NEP tagja. Gyermekei: Mihály (építészmérnök), Rózsi és Imre. [Scheftsik, 235.]

Mátray Lajos építőmester és téglagyáros, vármegyei és városi képviselő, a kunszentmártoni Takarékpénztár rt. igazgatósági tagja, a kunszentmártoni Iparoskör díszelnöke, Iskolaszék elnöke, az Önkéntes Tűzoltó Testület tiszteletbeli főparancsnoka. A kunszentmártoni Úri Kaszinó megalapítója és háznagya és számos társadalmi intézmény ügybuzgó tagja. Született Kunszentmártonban 1859. április 11-én. Kiváló, nagy tehetségű és fáradhatatlan szorgalmú ember volt, ki középiskoláit Szarvason végezte, s ezután kitüntető eredménnyel szerezte meg a budapesti építő ipariskolában az építőmesteri oklevelet. Tanárai benne a nagy tehetséget fölismerték és azonnal nagyobb építkezésekhez helyezték gyakorlatra. Ezen idő alatt készítette a budapesti Operaszínház királyi páholy domborművét. Az ország többi részeit is bejárta, hogy az egyes népszokásokat megismerje, majd Németországba ment, hogy az építkezés minden ágában magát kiképezze. Édesanyja és testvérei hazajövetelét kívánták, s az anyai szeretetnek engedelmeskedve Kunszentmártonban telepedett le. Itt megkezdte működését az építkezés terén és 22 éves korában építette Kunszentmártonban a Némedy-házat, s ezt követőleg pedig a Puszta-Tenyő és Hódmezővásárhely helyi érdekű vasúti vonal összes épületét és ezzel egyidejűleg a Körösön át a vasúti hidat, megbízói legnagyobb megelégedésére. Az építkezés terén az ország számos városában működött, s így nagyobb alkotásai voltak, Kolozsvár, Brassó, Piski, Lugos, Zombor, Magyarigen, Fehértemplom, Eperjes, Kassa, Bánfalva, valamint Kunszentmárton környéke hirdetik alkotásait. Munkáiban fáradságot nem ismerve a legnehezebb és legkényesebb munkák elvégzésére is vállalkozott, és mindig a legnagyobb sikerrel fejezte be. Ennek köszönheti, hogy az állami és középítkezések túlnyomó részét vele végeztették. Nagyszámú és nagykiterjedésű építkezéseinél gyakran anyaghiánnyal és rossz minőségű anyagokkal kellett küzdenie és ezért elhatározta, hogy az építkezéseihez szükséges anyagok egy részét maga fogja előállítani, s így 1892-ben tette le a Kunszentmártonban építendő téglagyárának első alapkövét. Építkezése gyarapodásával a kunszentmártoni gyára a környékbeli anyagszükségletet nem tudta kielégíteni, 1899 évben megvette az Öcsöd község határában levő kéziüzemi kisebb téglagyárat. Később a nagy kiterjedésű építkezései kívánatossá tették egy más városban fölépítendő téglagyárat is, és így a harmadik téglagyárának alapkövét Csongrádon helyezte el 1902-ben. Ennek a gyárnak már modernebb felépítése érdekében tanulmányozta a külföldi és különösen a németországi gyárak berendezéseit, melyek alapján építtette meg saját tervei szerint új gyárát. Mikor ezen szándékáról Csongrád város tudomást szerzett, a hivatalos körök nagy örömmel fogadták a produktivitás tervét. Később 1912 évben az agyagipar fejlődése miatt kunszentmártoni téglagyárát újjáépíteni óhajtotta és széleskörű németországi tanulmányai után gyárát hazánk egyik legmodernebb üzemévé szerelte fel.
Szabad idejét állandóan tanulmányi utazásaival töltötte; így beutazta Auszriát, Német, Angol, Francia, Dalmát, Szerbia, Olasz, Törökországot és Svájcot. Ennek tulajdonítható széles látóköre. Mátray Lajost a messze környéken mindenki ismerte, mindenki szerette, mint egy igen jó, nemes szívű, tiszta, egyenes gondolkozású és áldozatkész embert. Szegényebb sorsú embereken segített. Szülővárosa fejlődésében igen tevékeny részt vett, úgy munkájával, mint anyagi támogatásával. Így a kunszentmártoni Úri Kaszinó jelenlegi épületét úgyszólván teljesen saját költségén építette fel és azt a Kaszinó testületének ajándékozta. Ezért az Úri Kaszinó érdemeinek elismeréséül emlékét örökké őrzi, s arcképét 1924. november 1-én nagy ünnepség keretében leplezte le és azt a Kaszinó azóta saját helyiségében függesztette ki. A háború kitörése után a hadba vonult katonák hozzátartozói többnyire kereset nélkül maradtak, ezeknek segítségére sietett. A saját hadbavonult alkalmazottai 52 tagból álló családját élelmezte és anyagilag támogatta, míg a nép élelmezésére nagyobb mennyiségű élelmiszert szerzett be, részben saját költségén, majd felállították a Közélelmezési hivatalt, melynek ő volt az elnöke, és vezetése alatt Kunszentmárton lakossága legigazságosabb élelmezéséről gondoskodott. A háborút követő proletárdiktatúra alatt gyárait elkommunizálták, mely lelki egyensúlyát megrendítette és abban a tudatban, hogy egész életének gyümölcsét elvesztette, súlyos beteg lett, s csak hónapok múltán nyerte vissza egészségét. Majd jött a vörös hadsereg kivonulása és a román hadsereg megszállása, a románok fosztogatásai, valamint gyári gépeinek leszerelése és eltulajdonítása. Nagy aggodalmai és izgalmai után 1922. január 30-án meghalt és utolsó óráiban is családjának, városának, hazájának jövőjén csüngött. Halálának hírét nagy részvéttel vette tudomásul szülővárosa, valamint vármegyéje. Temetése 1922. febr. 2-án ment végbe nagy részvét mellett, mert benne egy puritán jellemű, derék magyar embert, egy jó barátot és igazi hazafit gyászoltak. [Nagykun, 132–133.]

Nagy István [Karcag] építési vállalkozó, kőmívesmester, 1921 óta folytat önálló működést. Gyakorlati tudását Kása József igen jónevű építőmester mellett sajátította el, ki Karcag város büszkeségét, a szép városházát építette. Munkái közül felemlítjük a város közműveinek hatalmas raktár- és gazdasági épületeit, a római kath. zárda építkezését. Ehelyütt, mint figyelemreméltó körülményt kell megemlítenünk, hegy a versenytárgyaláson 8500 P-vel drágább ajánlatát fogadták el a többi pályázóéval szemben. Így érvényesült a vele szemben nyilvánuló közbizalom. Saját tervei alapján építette Mándoki András, B. Kiss János, Vikol Sándor családi házait. Kazda István terve alapján Kása Ferenc emeletes üzlet- és családi házat. Dr. Sződi Mihály családi házát, dr. Róth Dezső emeletes üzlet- és családi házát. Készített nagyszámú iskolát és egyéb köz- és magánépületet. A háborút végigküzdötte, s onnan a II. és III. osztályú vitézségi éremmel díszítve került haza. [50 éves, 470–471.]

Nagy István [Karcag] kőműves m. * 1887. Törökkanizsa. 1906-ban szabadult fel, az ország nagyobb városaiban volt segéd, önálló 1921 óta. Képzett és keresett szakiparos. — A 46. gyalogezred kötelékében harcolt a szerb, orosz, olasz fronton, megsebesült. A II. osztályú ezüst, bronz vitézségi érem, a Károly csapatkereszt, a szolgálati vaskereszt tulajdonosa. Az Ipartestület elnöke, egyházi tanácstag, az adófelszólamlási bizottság tagja. — Felesége: Gáspár Erzsébet, gyermekei: István, Erzsébet és Katalin. [Scheftsik, 166.]

Nagy Sándor [Szolnok] építőmester 1892-ben született. Középiskoláit szülővárosában, Szolnokon végezte, 1912-ben nyert kőművesmesteri képesítést, majd az építőmesteri előkészítő vizsgát és az építőmesteri képesítést Budapesten, a felső építőipariskolában szerezte meg 1926-ban. Gyakorlatát Szolnokon, később Miklósi és Wirth építőmestereknél, majd a Melocco Rt-nál, Budapesten szerezte meg. Irodáját és vállalatát 1913-ban nyitotta meg. 1914-ben bevonult katonai szolgálatra és a forradalom kitörésekor mint 75 %-os rokkant szerelt le. Háromszor volt sebesülve. Kitüntetései: bronz vitézségi érem, Károly-kereszt és háromsávos sebesülési érem. Hazatérve, 1919-ben újra megnyitotta irodáját és azóta úgy a vá¬rosban, mint a vidéken számos nagyobb építkezést vállalt és készített el. Nagy Sándort mint megbízható, komoly vállalkozót ismerik Szolnokon, ahol ipartestületi, elöljárósági és megyebizottsági tag. Az 1920–1926. években Szolnokon 25 családi lakóházat épített. 1926-tól 1929-ig a következő építkezéseket végezte: Jászkarajenőn, Tápiószelén, Szentmártonkátán, Fegyverneken iskolákat, Tószegen egyemeletes r. kat. iskolát, egy tanítói lakást, egy református iskolát, egy modern főjegyzői lakást, egy földszintes iskolát, Jászalsószentgyörgyön egy földszintes iskolát, Alattyánon egy földszintes iskolát, Tiszaugon egy földszintes iskolát, Abonyban egy gazdasági népiskolát, Kenderesen egy római katolikus zárdát és iskolát és egy földszintes iskolát. Társaival együtt a következő munkákat végezte: Besenyszögön egy földszintes iskolát, Szolnokon két földszintes iskolát, Kistarcsán egy új református templom építését, Törökszentmiklóson két földszintes iskolát s a református templom nagyobb restaurálását, Fegyverneken egy új református templom építését és egy egyemeletes iskolát, Szolnokon egy egyemeletes MÁV tiszti lakóházat, Szarvason egy egyemeletes ágostai evangélikus iskolát s az ág. ev. templom nagyobb restaurálását, Jászapátiban egy hat tantermes iskolát és egy földszintes iskolát. Nagyobb munkái közül itt közöljük néhánynak a fényképét. Fentiekből látjuk, hogy a rossz időkben is állandóan foglalkoztatva volt. Évi forgalma átlag 5–700.000 pengő s állandóan 100–150 munkást foglalkoztatott. [50 éves, 567–568.]

Nagy Sándor [Szolnok] építőmester és építési vállalkozó * 1892. Szolnok. Középiskolát végzett, építőmesteri oklevelét 1926-ban Budapesten szerezte. 1913 óta önálló. — A 68. gyalogezredben harcolt a szerb, orosz, olasz fronton, 3-szor sebesült; bronz vitézségi, sebesülési érem (3 sávval), Károly csapatkereszt tulajdonosa — Vármegyei törvényhatósági bizottsági tag, városi képviselő, az Ipartestület elöljárósági tagja, a segédvizsgáztató bizottság elnöke, a Keresztény párt, az Egyetértés kör, a Katholikus legényegylet, a Kereskedelmi társulat, az Elaggott Iparosok egyesületének tagja. — Felesége: Zrubka Lucia, fiai: Sándor és János. [Scheftsik, 242.]

Pápay Antal [Szolnok] építési vállalkozó * 1883. Szolnok. (Atyja és nagyatyja is jónevű építőmesterek voltak, Szolnok város felépítésében nagy részük volt). 1900-ban a felsőipariskolát végezte. Neves budapesti cégeknél működött, 1909-ben átvette atyjának jól bevezetett vállalatát. A háború alatt műszaki katonai háborús építkezéseket vezetett. Ipartestületi számvizsgáló. Egyházközségi képviselő és tanácstag. — Felesége: Borbás Juliánna, gyermekei: Miklós, István, Mária és Mihály. [Scheftsik, 245.]

Paphalmy Iván [Szolnok] királyi műszaki tanácsos * 1887. Magyarkanizsa. Oklevelét 1908-ban Budapesten a József műegyetemen szerezte. A Lipták és társa cégnél tervező- és építőmérnök volt. 1909-től a földmívelésügyi minisztériumban, a budapesti kultuszmérnöki hivatalban, 1924 óta a szolnoki folyammérnöki hivatalban dolgozik. 1933 óta a hivatal főnöke. — A 86. gyalogezredben harcolt az orosz fronton, Károly csapatkereszt tulajdonosa. — A Szolnoki mérnökegylet választmányi tagja. Miniszteri megbízásból a Zagyvarékas–újszászi és az Alcsi–kengyeli ármentesítő társaság igazgató főmérnöke. — Felesége: Füredi Mária, gyermekei: György, Katalin, Angyalka. [Scheftsik, 245.]

Papp János [Kuncsorba] ács- és kőművesmester * 1882. Mezőtúr. Mint segéd Mezőturon, Sepsiszentgyörgyön, Bpesten, Fogarason, Püspökladányban és Cegléden működött, 1909 óta helyben önálló mester. — 1914-ben bevonult, harcolt az orosz fronton, megsebesült s 1918-ban szerelt le. A II. osztályú ezüst és bronz vitézségi érem, a Károly csapatkereszt tulajdonosa. — Felesége: Tokay Ilona, fia: János. [Scheftsik, 78.]

Pataky Joachim [Szolnok] út- és vasútépítő vállalkozó * 1895. Szolnok. Középiskolát felnőtt korában végzett. Szakmáját 1912 óta gyakorolja. 1915-ben bevonult a 68. gyalogezredhez, harcolt az olasz és orosz fronton, többször megsebesült. A II. osztályú ezüst, 2 bronz vitézségi, sebesülési érem, a Károly csapatkereszt tulajdonosa. Irodalommal is foglalkozik Rákosi Jenő biztatására. Verses kötetei: Hulló virágok, Vándor székelyek, Dallos imák. Regényt is írt Hómezőben piros virágok címen, s megírta a „Májusi zivatar” c. színdarabot, melyet a szolnoki színház elő is adott. [Scheftsik, 246.]

Perey Sándor [Vezseny] építő vállalkozó * 1877. Mezőtúr. Építő ipari oklevelét 1913-ban Szegeden szerezte, 14 évig volt segéd, 1910 óta önálló. — 1914-ben bevonult a 19. honvéd gyalogezredhez, harcolt a szerb és orosz fronton. — Felesége: Kovács Rozália, gyermekei: Rozália és Gyula. [Scheftsik, 12.]

Puskás Ede [Szolnok] tűzoltóparancsnok * 1897. Mezőkeresztes. A József műegyetemet és a mödlingi katonai műszaki akadémiát végezte. — Harcolt a szerb román, orosz és olasz fronton, mint főhadnagy szerelt le. A Signum Laudis, és a Károly csapatkereszt tulajdonosa. A kommün alatt a 3. és 12. vasutasszázad értékes felszerelését megmentette és a diósgyőri vasgyárban elrejtette. A 1920-ban a nemzeti hadsereg kötelékében megépítette a szolnoki és tiszafüredi vasúti hidat. A budaörsi csata után a katonai pályától megvált és a Weiss Manfréd-gyárban helyezkedett el. 1924-ben került Szolnokra, 1926 óta tűzoltóparancsnok. — Felesége: Czinege Rózsi. [Scheftsik, 248.]

Sántha Lajos [Karcag] építési vállalkozó Karcag legkeresettebb építészeinek egyike, ki a háború után, 1924-ben kezdte meg önálló működését. A háború alatt a II. és III. osztályú vitézségi éremmel tüntették ki, hosszú harctéri szolgálat után olasz fogságba esett, ahonnan majdnem háromévi szenvedés után tudott megszabadulni. Nagyobb munkái közül a Kultúrpalota hatalmas épületét kell felemlíteni, melyet Rerrich és Menyhért építészek tervei alapján épített. Saját tervei alapján építette Szeghalmon a Pusztai-féle kétemeletes malmot, dr. Szántó főügyész, dr. Kovács orvos, dr. Nagy rendőrfogalmazó és Kiss Gáspár földbiztos családi házait, ezenkívül sok köz- és kisebb magánépületet. A közéletben élénk szerepet játszik, az ottani ipartestület kőmíves-szakosztálya alelnöke, a „MOVE” választmányi tagja stb. Jelenleg Szél építőmesterrel dolgozik társas viszonyban. [50 éves, 471.]

Sűrű Antal [Szolnok] vegyeskereskedő. * 1877. Szolnok. Kőművesipart tanult, munkavezető volt. Az atyja által 1915-ben alapított üzletet 1934-ben vette át. — A 68. és 29. gyalogezredben harcolt a szerb fronton, Károly csapatkereszt-tulajdonos. [Scheftsik, 255.]

Szabó Fekete János [Jászberény] épületfakereskedő és kőfaragó * 1879. Jászberény. 1908-ban szerezte kőmívesmesteri képesítését, 1901. óta építési vállalkozó, 1921-ben alapította épületfakereskedését. 1922 óta van kőfaragó üzeme. — 1914-ben bevonult a 29. honvéd gyalogezredhez, harcolt a szerb fronton. Volt Ipartestületi elnök, a Debreceni kereskedelmi és iparkamara kültagja, városi képviselőtestületi és adófelszólamlási bizottsági tag, a Jászberényi athletikai club elnöke s az OMKE választmányi tagja. — Felesége: Janák Mária, gyermekei: Mária és János. [Scheftsik, 156.]

Széll Imre ifj. [Kunmadaras] vállalati vezető * 1881. Kunmadaras. Felsőipariskolát végzett 1887-ben, okleveles kőműves, ács és kőfaragó mester. Budapesten művezető építész volt, 1902 óta önálló. Építette egyebek közt a sárrétudvari kultúrházat, az abádszalóki rk., a kenderesi és tiszaderzsi ref. iskolát. 1931 óta a Társult iparosok építési vállalatának vezetője. Harcolt a szerb és olasz fronton, mint hadmérnök szerelt le. A koronás arany érdemkereszt (a vitézségi érem szalagján) tulajdonosa. — Felesége: Vager Teréz, gyermekei: Margit, Katalin, Imre és Kálmán. [Scheftsik, 71.]

Sztankovits Mihály [Szolnok] kőműves- és ácsmester, építési vállalkozó * 1886. Pécel. Szakmáját Budapesten tanulta, segéd Bécsben, Boszniában, Fiuméban, Jassiban és Bukarestben volt, 1911 óta önálló. Több nagyszabású köz- és magánépületet épített. — A 32. gyalogezredben harcolt az orosz, olasz, román fronton, 2 bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt-tulajdonos. A tanoncvizsgáztató bizottság elnöke. — Felesége: Trokán Kornélia, leányai: Emilia, Borbála és Zsuzsanna. [Scheftsik, 261.]

Tamaniczka Lajos [Tiszainoka] építőmester * 1885. Kunszentmárton. 1903-ban szabadult fel, segéd volt Szentesen és Budapesten, 1921 óta önálló. Legrégibb építőmester a községben. — A 13. huszárezred kötelékében harcolt az orosz és román fronton, megsebesült, a II. osztályú ezüst, bronz vitézségi érem, a Károly csapatkereszt tulajdonosa. 1929 óta tűzoltóparancsnok. — Felesége: Beke Mária, fia: Béla. [Scheftsik, 133.]

Tomanitzka József [Kunszentmárton]. Született Kunszentmártonban 1880-ban. Iskoláit Kunszentmártonban végezte, majd az építőipart tanulta. Iparának tanulmányozása és fejlesztése céljából több nagyobb vállalatnál szerzett gyakorlatot, így Budapesten, Kolozsváron és Nagymagyarország nagyobb városaiban. 23 év óta önálló építőiparos. A kunszentmártoni iparosok székháza, iskolák és magán épületek céltudatos felépítése nevéhez fűződik. Építési munkálatain kívül cserép, cementlap és czementgyártással is foglalkozik 1910 óta. A háború első idejében a 29 honvéd gyalogezredhez vonult be katonai szolgálatra, honnan a szerb frontra vezényelték, majd 1916-ban az orosz frontra került, ahol május havában kar és fejlövést szenvedett, Az Ipartestület választmányának, a Katolikus Egyletnek rendes tagja. Elénk részt vesz a községi életben mint a képviselőtestület tagja. [Nagykun, 143.] /

Varga Béla [Szolnok] MÁV osztálymérnök, műszaki tanácsos. * 1877. Gyulaj. Oklevelét 1900-ban Budapesten szerezte. Az algyői Tisza-híd, az Ungvölgyi vasút, az Ulics-híd, a sarkadi Körös-híd építését vezette. 1902-ben lépett a MÁV szolgálatába, 1919 óta vezető osztálymérnök. Résztvett a Szolnok–Szajol között felrobbantott híd újraépítésében. — Felesége: Vámos Ilona, leányai: Julianna és Zsuzsanna. [Scheftsik, 266.]

Zabláczki János [Tiszavárkony] községi főbíró. * 1877. Tiszavárkony. Ipariskolát végzett, 21 évig önálló kőműves mester volt. 1933 óta főbíró, iparigazolványát visszaadta, s 18 hold földjén gazdálkodik. — 1915-ben bevonult az 1. honvéd huszárezredhez, harcolt az orosz és román fronton, a II. osztályú ezüst és bronz vitézségi érem, a Károly csapatkereszt tulajdonosa. A Rk. hitközségi magtár, a Hangya szövetkezet és állami elemi iskola gondnoka, a Rk. hitközség, egyházközségi tanács tagja. — Felesége: Szabó Ilona, gyermekei: István és Julianna (Hovodzák Lajosné). [Scheftsik, 11.]

Zorkóczy Zoltán [Szolnok] királyi segédmérnök. * 1899. Moson. Oklevelét 1925-ben a budapesti József műegyetemen szerezte. 3 évig dolgozott az országos kikötőépítésnél, majd a szegedi, sátoraljaújhelyi, 1930 óta a szolnoki m. királyi folyammérnöki hivatalnál szolgál. — A 115. tábori tüzérezredben harcolt az orosz és olasz fronton, megsebesült. A II. osztályú ezüst, bronz vitézségi érem, a Károly csapatkereszt tulajdonosa. — A Magyar mérnök- és építészegylet tagja. — Felesége: Kurucz Sarolta, fia: Zoltán. [Scheftsik, 270.]

Források:
50 éves = Az 50 éves Vállalkozók Lapja Jubileumi Albuma. A magyar építőművészet és építőipar 50 éve. Szerk.: Lakatos Mihály, Mészáros L. Edgár. Budapest, 1930.
Nagykun = Nagykun városok 1920–1930. Szerkesztette: Oroszlány Gábor. Karcag, 1930.
Scheftsik = Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene. Szerk. Scheftsik György. Pécs, 1935. (Adattár)