A Szolnok Városi Fiú Felső Kereskedelmi Iskola 
XXVI. évi értesítője az 1936–37. iskolai évről.
Közli: Goóts Mihály. Szolnok, 1937. 3–9. old.

Tanáregyesületünk gyűlésein, tanártestületünk értekezletein, de az iskolalátogatások alkalmával is, állandóan napirenden lévő témánk, hogy iskolatípusunkat mind közelebb kell hozni a valóságos közgazdasági élethez. Politikusaink a közoktatásügyi költségvetések tárgyalásai alkalmával főkövetelménynek állítják oda iskolánkkal szemben, hogy tanítási rendszerünket gyakorlatiasabbá kell tenni. Miniszterünk ezidei költségvetési beszédében be is ígérte, hogy már a jövő költségvetési évben törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé, amely a „kereskedelmi középiskolát” is gyakorlatibbá teszi, Halla Aurél dr. kereskedelemügyi államtitkár egyik közgazdasági heti lapban cikket ír kereskedelmi szakoktatásunk időszerű kérdéseiről és felveti azt a kérdést, hogy miként lehetne a felső kereskedelmi iskolában az elméleti oktatást a gyakorlati képzéssel valami módon összekapcsolni.

Mint minden felső kereskedelmi iskola tanári karának, így a szolnokinak is az a törekvése, hogy ezeknek a gyakorlatias irányú kívánalmaknak, már a mai tanterv alapján, minél jobban megfeleljen. Az üzemi látogatások rendszeres művelése, a látogatások előkészítése és számonkérése, gyakorlati emberek bevonása az iskola munkájába és tanácsaik kikérése, állnak ma segítségére iskolánknak a gyakorlati irány követésében.

A közgazdasági irányban nagy lendülettel fejlődő Szolnok kereskedelmi és ipari üzemei módot adnak arra, hogy a közgazdasági élettel a kapcsolatot állandóan fejlesszük. Ismertetésem tárgya most a tárház, de a tárházon kívül az üzemek egész sora kínálkozik a szolnoki keresk. isk. tanulóknak arra, hogy az iskolában szerzett ismereteiket a gyakorlati életben elmélyítsék.

A szolnoki diák állandóan maga előtt látja a közgazdasági intézmények egész sorát, figyelemmel kísérheti azok működését és hasznosságát. Jártában-keltében önkéntelenül is szemléli a gyártelepek munkáját. Az iskola udvaráról hallja a gyártelepek búgását és a nyolc emelet magas tárházat is már innen szemlélheti. A szolnoki diák szórakozásai közepette is közgazdasági ismeretekkel bővíti tudását. Ha a Tisza hűs vizében úszkál, avagy csolnakázik, akaratlanul is szemléltető oktatást nyer a Tisza nagy közgazdasági jelentőségéről. A fűrésztelepek nyersanyagát, a hatalmas fenyőszálakat szállító tutajok útja egy kis szórakozást is nyújt számára. A gabonát szállító uszályok vontatása hullámokat ver és a hullámokban való ringatódzást a tiszai gyerek fölötte nagy élvezetnek tartja. Az uszályok rakományának, gabonaneműeknek, külföldi koksznak, füredi homoknak, gyümölcsnek és zöldségnek ki- és berakodása már csak szórakozásból is lekötik a szolnoki diák figyelmét. A tiszai halászok munkája, a Holt-Tisza haltenyésztése ma már nemcsak helyi, de országosan elismert közgazdasági tevékenység s mindezek diákjaink ismereteit is gyarapítják.

Szolnok várost helyzeti energiái arra predesztinálják, hogy a mezőgazdasági termelés szívében, a mezőgazdasági iparnak és kereskedelemnek gócpontja legyen, Elegendő, ha itt a Szolnokon áthaladó országutakra, víziutakra és a vasúti gócpontra rámutatok. Egy-két évtizeddel ezelőtt Szolnok falusias jellegű, sáros és poros város volt s azóta oly rohamos a fejlődése, hogy biztosan lehet remélni még az eddiginél is nagyobb gazdasági fellendülését. A Tisza ma már Szolnokon nemcsak liba- és kacsaúsztató, marhaitató, békabrekegő és árvízveszedelemmel fenyegető pusztító elem, hanem közgazdasági tényező, amire Szolnok további fejlődésében alapítani is lehet.

De végigsétálva Szolnok gyárvárosában, avagy főbb forgalmi útvonalain, mindenki láthatja, hogy itt pezsdülő, élénk gazdasági élet honol. A tárház mellett a magvizsgáló állomás csaknem készen várja, hogy átadják rendeltetésének. A Mezőgazdasági Közraktárak Rt. tárháza, cukorgyár, papírgyár, fűrésztelepek és famegmunkáló telepek, a világhírű tiszavidéki búzát őrlő malmok, mérleggyár, tűzhelygyár, vattagyár, paplangyár, szesz- és likőrgyár, ecetgyár, mezőgazdasági szeszgyár, nagyszabású cipőüzem, gépi erőre berendezett péküzemek, tejtermékeket exportáló központi tejcsarnok, a MÁV műhelyüzemei, cementárugyárak, tímárság, a több vármegyére kiterjedő gabonakereskedelem, nagybani kereskedések minden ágát felölelő és nagy forgalmat lebonyolító telepei, a Nemzeti Bank fiókja, pénzintézetek egész sora, kereskedők és iparosok hitelbiztosító tömörülései a „Takarékosság” és „Áruforgalom” széles körre kiterjedő hálózata, a központi fekvésű vasúti állomás nagy forgalma, a Tiszapart kikötői, a tiszai hajózás, a M. F. T. R. és más bel-és külföldi hajóstársaságok forgalma, a dohánybeváltó, a szolnoki gyógyfürdő ásványvízüzeme, a művészteleppel kapcsolatos képkereskedelem, önmaguktól kínálkoznak arra, hogy kiaknázzuk a lehetőségeket és a gyakorlati célt szolgáló iskolánkat minél közelebb hozzuk hivatásához.

A szolnoki tárház teljes címe: Nostra általános közraktárak és kereskedelmi R.-T. A tárházat tulajdonképpen a kincstár, illetőleg a földmívelésügyi miniszter építtette. A tárház építési költsége kb. 600.000 P volt.

Az épület tiszta vasbeton, faanyag egyáltalán nincs benne, beépített faanyag csupán az irodai ajtó.

Az épület áll: egy pincéből, ez alá nyúlik egy akna az emelő elevátorszerkezet befogadására, földszint- és öt tároló emeletből, a hatodik emelet a szalagpadlás, a torony még három emelettel magasabb, amelyek közül a nyolcadik az emelő elevátor felső fordulójának befogadására szolgál. A kilencedik emelet csupán egy kilátótorony, ez nem tárházi szükséglet, hanem szépészeti különlegesség. Az építkezés alkalmával kitűnt, hogy ez a partrészlet feltöltött terület, itt régente egy patak futhatott a Tisza felé, amely a tárház helyén torkollt a Tiszába, tehát vízaltalaj volt. Az egész épületet úgy kellett elhelyezni, hogy az egyrészt masszív tömör tömeget alkosson és a talaj nedvességére és a Tisza közelségére való tekintettel biztonságot is nyújtson. Az alépítmény műszaki kiképzése ezért egyetlen teljesen összefüggő, vízmentes kagylószerű medence, amely így teljesen védi az egész épületet mindenféle vízbehatás ellen. Ennek a betonmedencének a vastagsága 125 cm. A legmélyebb akna, ahol az emelő elevátornak az alsó fordulója van elhelyezve, oly mélyen van a külső talajszinttől, hogy az a legtöbb esetben a Tisza vizének szintjénél, avagy még az alatt van. Árvíz idején az egész pince a víz szintje alatt van, így az ezidei legmagasabb vízálláskor (0 fölött 7.50 m.) a pince padlója körülbelül egy méterrel volt a Tisza felszíne alatt. Tehát a tárháznak ez a kagylószerű alsó része, külsőleg állandóan talajvízben fekszik. Az épület alépítményének legmélyebb pontja hat méter mélységig nyúlik le és itt még munka folyik. Maga a tárház a föld színétől 44 méter magas.

Üzemi szempontból a tárházban, keletről nyugati irányban, három főrészt különböztetünk meg: a toronyrészt, a silórészt és a rekeszrészt (boksz).

A toronyrészben vannak elhelyezve az emelő gépek, motorok, tisztító gépek, a felvonó lift és a csőelosztó, valamint az elektromos vezetékek kapcsolói. Az épület középső része a silórész, ebben a részben az első emelet padlójától az ötödik, illetőleg hatodik emeletig haladó gabonatároló helyek vannak egymás mellett, amelyek közül hat darab tizenkét vagonos és hat darab tizenöt vagonos (összesen 162 vagon). A silók négyzet alapú hasábok, amelyek alul tölcsérszerűen összeszűkülnek és húsz centiméteres átmérőjű kör alakú nyílásban végződnek. Ezeken keresztül történik a gabona kitárolása. A silók mélysége 14 és fél métertől 18 méterig terjed.

Az épület harmadik része a nagyterem alakú tárolóhely, amely a földszíntől kezdve minden emeleten, egyenként négy és fél vagon befogadására alkalmas rekeszekre van osztva és minden emeleten hat, illetőleg az új épületrésszel együtt tizennyolc ilyen rekesz van. A rekeszeket elválasztó falak erős deszkákból vannak összetéve, amelyek a szükségletnek megfelelően kiemelhetők és ezáltal a rekeszek nagyobbíthatók.

Az épület hatodik emelete az úgynevezett szalagpadlás, ahol a végtelen futószalag működik.

Betárolás. A bejövő ömlesztett vagonárut a tárház tiszaparti oldalán, a toronyrésznél lévő beöntő nyíláson át engedik be. A nyílás csőben végződik és az emelő elevátor lábához vezet, amely a tárház legmélyebb pontjánál, az aknánál van elhelyezve. Az emelőelevátor egy serlegekkel ellátott végtelen szalag (páternoszter rendszer), amely a gabonát felviszi. Két különböző feladatú elevátor van: az egyik a már említett emelő elevátor, a másik a mérlegelevátor. A mérlegelevátor a gabonát felviszi a második emeleten lévő fordulópontig, ahol a serlegekből a gabona egy tartályba ömlik, innen pedig az alatta lévő önműködő chronosrendszerű mérlegbe. A chronos ötmázsánként önműködően mérlegeli a gabonát és a mérlegelés befejeztével önműködően kiönti azt az alatta lévő csővezetékbe, amelyen keresztül most már az emelőelevátorba kerül. A chronos kiürülése után azonnal visszabillen rendes állásába. Egy számláló gép jegyzi a kiömlések számát és így a lemért gabona súlyát. A mérlegből a gabona egy elfordítható csőszerkezettel elvezethető az ellenőrző mérlegre, ahol időközönként a chronosmérleg pontos működését ellenőrizni lehet. Az emelőelevátor a már lemérlegelt gabonát felviszi a nyolcadik emeleten lévő fordulópontig, ahol a gabona belekerül egy-egy csőbe. Egy állítható elosztófejen keresztül oda irányítható a gabona, ahová rendeltetése szól, így: 1) a hatodik emeleten lévő futószalagra. 2) a rakodó hajóhíd fedett futó szalagjára, 3) a rostákhoz, vagy triőrhöz, 4) vasúti vagonokhoz, 5) a zsákolókhoz. Ha a gabona a hatodik emelet futó szalagjára jut, úgy ez a szalag elvezeti a gabonát addig a pontig, ahol megfelelő bukó szerkezetek segítségével belekerül a különböző silók, vagy rekeszek vezető csöveibe. Ezek a csövek függőlegesen levezető csövek a legfelsőbb emelettől a pincéig és emeletenként megfelelő kinyitható és elzárható nyílásokkal vannak ellátva. A gabona tehát így ezen az úton a tárháznak abba a részébe kerülhet, ahol a helye ki van jelölve.

A zsákosan érkező áru emberi erővel kerül a toronyrész földszintjén elhelyezett beöntő tartályba, mely cső útján az elevátorokkal van összeköttetésben és útja azonos az előbbi menettel.

A tároló fél kívánságára a gabona zsákokban is tárolható, amely esetben a zsákos gabonát máglyákban tárolják.

A tárházból a Tisza vize fölé egy 104 méter hosszú rakodó hídszerkezet vezet, amelyen keresztül lehetővé válik az árunak hajóból a tárházba, vagy a tárházon keresztül a hajóba juttatása. A rakodó híd egy betonpilléren és egy vasoszlopon nyugszik s mintegy húszméternyire szabadon lebegve nyúlik a Tisza fölé. A híd maga két főrészből áll: a pillérből és magából a hídból. A pillér a Tisza fövényébe mélyen beépített vasbetontömb, amely megfelelő módon van rögzítve ahhoz, hogy mind az árvíznek, mind az esetleges jégzajlásnak nyomását kibírja. Erre van felépítve a favázas pillértorony, amely magában foglalja az emelőszerkezetet (elevátort), egy chronosmérleget, az elosztó szerkezetet és egy ellenőrző mérleget. A híd maga vasból készült és belső végével egész a tárház északi részéhez nyúlik. A hídon végigszalad egy végtelen szalag, amely a gabonát mindkét irányban vezetheti. A hídnak az alsó részén van az u. n. futómacskapálya, amelyen kapaszkodó módon síneken futhat végig az emelő gép (futódaru). Ennek a futómacskapályának acélsodronyra szerelt emelő edénye van, amelynek felhasználásával az árut a hajóból ki lehet emelni a motorok segítségével. Az ömlesztett áru kiemelése emberi erővel történik. A hajóból kiemelt árut a pillértornyon elhelyezett tölcsérbe öntik, ahonnan az áru az emelőelevátorra juthat, s ez a hídszalagra s majd pedig a tárházba, ahonnan már a gabona útja az előbbiekben ismertetett menet.

Egy óra alatt négy és fél vagon árut lehet ki-, illetőleg betárolni.

Kitárolás alkalmával a silókból, avagy a rekeszekből kivezetendő gabona oly módon jut ki, hogy a siló, illetőleg a rekesz alján lévő nyílást kinyitják, s a gabona önsúlyánál fogva igyekszik lefelé, s így csőszerkezet segítségével eljut a pincében lévő végnélküli futószalagra, ez elvezeti az elevátorokhoz és aszerint, hogy az áru méréssel, avagy mérés nélkül helyezendő más helyre, a chronosra kerül és innen a kivezető csőrendszerbe, avagy a mérlegelés elkerülésével más helyre.

Átrakás. Olyan esetben, amikor az áru nem tárolás, hanem átrakás céljából érkezik a tárházhoz, a fentebb ismertetett gépi berendezés igénybevételével megvan a lehetősége annak, hogy az áru vagonból, hajóból, illetőleg szekérről, vagonba, hajóba, avagy szekérre jusson.

A tárház nemcsak gabonaneműek tárolásával, átrakásával és kezelésével foglalkozik, hanem igyekszik a gabona- és magkereskedelem körébe eső minden szükséges műveletet elvégezni. Így borsót, lencsét és minden olyan magfélét, amelynek épségben tartása nemcsak kereskedelmi, de főleg gazdasági érdek is, életképes állapotban konzerválja. A tárház foglalkozik zsizsiktelenítéssel. A műveletet ciánozással végzi, ami magának az árunak nem árt, de a zsizsiket teljes biztonsággal elpusztítja.

Triőrözés. Szolnok környékén egyes helyeken a gabona erősen tisztátalan s ha a gyomot nem vennék ki a gabonából, úgy a termelt gabona minősége mindig jobban s jobban romlana. A környékbeli kisgazdák itt tisztíttatják vetőmagnak szánt gabonájukat és így teljesen tiszta vetőmaghoz juthatnak.

Az arankamentesítésre szolgáló berendezést most a tárház kibővítésével egyidejűleg szerelik fel. Ennek az lesz a feladata, hogy a Tiszavidék lucernatermését az arankától mentesítse és így a külföldi értékesítést lehetővé tegye. Ez állami márkázással lesz egybekötve, ami az exportértékesítésnek előfeltétele, ezért a magvizsgálat és ellenőrzés igen szigorú lesz.

A tárház 1935. július 18-án nyílt meg. Befogadó képessége 350 vagon volt, de ez kevésnek bizonyult és hamar kellett a bővítésre gondolni, úgy hogy az új gazdasági évre már 700 vagon a befogadóképessége. Az első év folyamán beraktároztak összesen 815 vagon gabonát és átraktak 689 vagont.

A második évben (1937.) április végéig betároltak 1350 vagont és átraktak 2200 vagont. Hajóval a búza a Tiszán és Dunán át Brailába, tengeren át Olaszország és egyéb szabadvalutájú ország felé, míg a Dunán át Wienbe, Ausztriába és Svájcba megy. Az uszályok nemzetisége: a M.F.T.R., a D.G.T. és a Bajor Loyd egyezményes hajótársaságokon kívül az S.F.N.D. francia, a Jugoszláv kir. hajóstársaság, román és görög hajós társaságok hajói fordulnak meg a tárháznál. Évente több száz uszály fordul meg a tárháznál gabonát hozva és víve. A tárház vonzási köre kiterjed az egész Nyírségre, Hajdúságra, az egész Tiszántúlra Békésmegyéig.

A tárházat 80%-ig kereskedők, míg 20%-ig gazdák veszik igénybe, de ez az arány állandóan eltolódik a gazdák javára, mert eleinte a gazdák idegenkedtek a tárház igénybevételétől, míg ma már mind jobban megbarátkoznak vele.

A betároló fél a betárolt gabonáról átvételi súlyjegyzéket kap. Ez az okmány nem alkalmas a lombardírozásra, de a beraktározó fél kívánságára a Nostra budapesti központja közraktárjegyet állít ki, ami már lombardírozható. Bár a Nostra közraktári jegye két részből áll: a warrantból és céduleből, mégis a gyakorlati életben a közraktári jegy két részét nem szokás széjjelválasztani. A lombardírozott gabonára pénzintézetek, de maga a Nostra is ad kölcsönt. A kölcsön maximális összege 70%, amit leginkább gabonakereskedők vesznek igénybe. A lombardírozás lehetősége a kereskedőknek igen előnyös, mert ezen az úton aránylag kisebb tőkével is nagyobb forgalmat tudnak lebonyolítani.

Tárolási költségek: hetenként és q-ként 1'5 fillér, berakás 9–16 fillérig, még pedig: zsákos áru és zsákokban beraktározva 9 fillér, ömlesztett áru 12 fillér, hajóból való betárolás 16 fillér. Átrakás vagonból hajóba 16 fillér. Triőrözés q-ként 30 fillér.

Az elevátorok munkateljesítménye óránként 400 q, de ez a munkateljesítmény fokozható 600 q-ig.

Tisztító rosták munkateljesítménye: ha a két szelelőrosta egyszerre működik, úgy óránként 300–400 q gabonát képes megtisztítani. A finom rosta (triőrrosta) óránként 30–50 q-t tisztít, míg a triőr 25–50 q-t tisztít óránként.

A szolnoki tárház még csak alig két év óta áll üzemben, de már eddig is beigazolta a hozzá fűzött összes reményeket, számokban ki nem fejezhető haszna van a tárházból a szolnoki gazdáknak és kereskedőknek, hasznára van nemcsak az egész Alföld gazdaközönségének, de az egész országnak is és végül tanulmányi szempontból fölötte értékes az a gyakorlati oktatás, amiben felsőkereskedelmi iskolánk növendékei a tárház szemléletéből részesednek.

A tárház vezetősége üzemlátogatásaink alkalmával mindenkor a legnagyobb készséggel állott rendelkezésünkre, amiért ezúton is hálás köszönetet mondunk.