TÖRTÉNELMI EMLÉKEK
A JÁSZKUNSÁG ÉS KARCAG
MÚLTJÁBÓL
AZ ADATOKAT ÖSSZEGYŰJTÖTTE ÉS FELDOLGOZTA:
DR. SZENTESI TÓTH KÁLMÁN
NYUG. POLGÁRMESTER
KARCAG, 1940.
KERTÉSZ JÓZSEF KÖNYVNYOMDÁJA, KARCAG
ELŐSZÓ
Minden embernek illő dolog ismerni hazája történetét. A hazai történelem ismerése nélkül a hazát igazán szeretni nem is lehet. A dicsőséges események lelkesítik a nemzet fiait, a szomorú napok emlékei meg arra tanítják, hogy a bánat és a leverettetés keserűsége nem örökös felhő a lelkeken, hanem csak átmeneti, amely felhő mögül mindig lehet várni a jobb napok elérkezését.
Illő dolog azonban születésünk helyének, szülővárosunk történetének lapjait is forgatnunk, és a szülőváros történetének megismerése útján megszeretnünk azt a helyet, ahol élünk, ahol családunk tagjai, rokonaink, barátaink élnek, mert az egész haza nem a mi birtokunk, a hazát szülővárosunkon keresztül szeretjük. Azért van az, hogy a távoli országokban élő magyart, ha meglepi a honvágy, visszakívánkozik hazájába, lelki szemei előtt szülővárosa utcáit, házait, lakosait látja, még ha azok a házak nádfedelesek is, még ha az utcák kövezetlenek is és a lakosok nagy része csak egyszerű munkásember.
A kedves szülővárossal összefüggő történetet azonban a lakosok közül mégis kevesen ismerik. Ujjainkon elszámolhatjuk azokat, akik a 25.000-nyi karcagi lakos közül csak egy kevéssé is foglalkoztak Karcag történetével. Az egyes ember csak azt tudja a város történetéből, amennyi az ő életében történt, még a maga családjában is legfeljebb a nagyapáig ismeri a családi eseményeket és a családi leszármazást, aztán következik a nagy ismeretlenség. Hogyan ismerné hát a városnak és a város lakosainak múltját.
Karcag város múltjának részbeni megismertetésére megírtam és 1928-ban kiadtam „Karcag város polgármesterei” című könyvemet, 1929. évben pedig „Lakodalom a Nagykunságon” című könyvet adtam ki, amelyben a múlt század közepén divatozó érdekes lakodalmi szokásokat mentettem meg a feledésbemenéstől. A régmúlt emlékeinek megőrzésére irányuló törekvésem vezetett akkor is, amikor 1927-ben Kádár Imrével társulva kiadtam az 1820-as években megjelent Uy Péter karcagi főjegyző által írott és évtizedeken át nagyon népszerűvé vált „Zádor és Ágota” című verses „Kun históriát”.
Ezzel a most sajtó alá adott könyvemmel is az a célom, hogy az általam évtizedek alatt összegyűjtött és Karcagra vonatkozó régi emlékeket Karcag közönsége számára a feledéstől megmentsem és adataimmal egy kis bepillantást engedjek városunk múltjának ködeibe. E törekvésemben nagyban támogatott Dr. Sánta Miklós polgármester úr, sőt városa múltja iránt viseltetett meleg érdeklődése tette lehetővé, hogy e könyv a város anyagi támogatásával megjelenhetett, és rendelkezésére állhat azoknak, akik városunk történetét nem ismerik és ismerni akarják. Karcag városnak és a Polgármester úrnak jóakaratú segítségéért hálás köszönetemet nyilvánítom.
Könyvem adatainak forrásait sok helyen a szövegben megneveztem. Forrásul szolgáltak azonkívül Kele József: „A Jászkunság megváltása”, Dr. Herman Ferenc: „Az állam és a Jászkunok” című könyve, Nagy Lajos: „A jászkun birtokviszonyok” és Illéssy János: „Jászkun redemtio” című tanulmányai, Dr. Györffy István: „Nagykun króniká”-ja, a karcagi református egyháznál talált feljegyzések s a városi tanácsi jegyzőkönyvek adatai.
Karcag, 1940. április hónap.