Szolnokon, a történelem során elszenvedett rengeteg háborús pusztítás miatt, nem maradt középkori műemlék. Várát 1785-ben II. József rendeletére rombolták le, a vár utolsó maradványát, a szögletes kaputornyot 1810-ben bontották szét. A várban lévő török mecsetnek a falai és a minaretnek az alapja még állt 1819-ben, de az emberi értetlenség elpusztította a múltnak ezt az emlékét is.

Így legrégibb épületei és szobrai a 18. század első felében barokk stílusban épült volt ferences templom és rendház, egy kisebb barokk kápolna, meg egy-két barokk szobor.

Klasszicista stílusú a múzeum és a könyvtár, a régi gimnázium és a leánygimnázium épülete. Szolnok városiasodása jelentékenyen meggyorsult 1876-ban, amikor újból megyeszékhely lett, Egy-két évtizeden belül számos jelentős középülettel gazdagodott (vármegyeháza, városháza, stb.), amelyek azonban már eklektikus stílusban épültek.

Megyei Tanács Székháza, Szolnok, Kossuth Lajos u. 2. Korai eklektikus stílusban épült 1878-ban. Négyoldali homlokzattal kiképzett, szabadonálló nagyarányú középület. Főhomlokzata 1—7—1 tengelyű. A kiugró középrész a földszinten árkádos (eredetileg kocsifeljárónak készült), az emeleten nyitott erkéllyel ellátott (csak utólag alakították zárt erkéllyé). Az erkélyrész reneszánsz formákkal gazdagon díszített, a nyílások alján kőbábos mellvédek. Egyenletes, nyugodt ablaksorok jellemzik a két hosszú oldalhomlokzatot, amelynek a tengelye eredetileg 1—10-4—10 volt, csak a húszas évek közepén történt bővítés folytán lett 1—10—4—13—1. Az oldalhomlokzatok közepén nagyobb, a két végén kisebb rizalitok, az utóbbiak íves oromzatos ablakokkal.

A Tiszára, illetve a parkra néző díszesebb hátsó homlokzat tengelye 1—3—3—3—1; az átalakítás, illetve bővítés előtt eredetileg —2—3—2— volt. Az oromzatokkal ellátott közép- és sarokrizalitok edikulás ablakkeretei igen szép külsőt biztosítanak a hátsó homlokzatnak.

Érdemes az építés történetéről is ejteni néhány szót. 1878-ban egy 44 oldalas kiadvány jelent meg „Jász-Nagykun-Szolnokmegye közönségéhez JELENTÉSE Sipos Orbán megyei alispánnak az új székház építése lefolyásáról" címen, amely fényképet is közöl a székház felavatásáról. Ebből megtudhatjuk, hogy 1876-ban, a megye megalakulásakor vetődött fel az építés gondolata, és rövidesen országos pályázatot hirdettek az épület tervezésére. 17 pályázat futott be. Ezen kívül volt olyan elgondolás is, hogy a Magyar Király vendéglőt (jelenleg a múzeum és könyvtár épülete) alakítsák át a megye székházának.

A pályamunkák közül Benkó Károly műépítész tervét találták legalkalmasabbnak, amelyet pedig a minisztérium építési szakközegei több szempontból kifogásoltak. A megyei építkezési bizottság azonban — ma már jól látjuk, hogy mennyire igaza volt — megfellebbezte a minisztérium azon rendeletét, amely a nagytermet az utcai homlokzatra kívánta helyezni, és alatta kocsibejárat létesítését írja elő. Az indokolás kifejti, „...ezen épület évtizedek hosszú során lesz hívatva megyénk tanácskozási és igazgatási helyiségéül szolgálni, így az építés közben szerzett előnyök vagy hibák hatásukat nemzedékeken keresztül éreztetik; míg megyénk a tanácskozási nagyterem rendeltetését tartva szem előtt... az épület legcsendesebb helyén, vagyis az udvar közepén, addig a nagyml. közm. minister úr pusztán díszhelyiségnek tekintvén, a homlokzat vonalra kívánja tétetni... A komoly tanácskozások zavartalan folyását a külső zajtól biztosítani kell... a homlokzat vonalába pedig éppen a legnagyobb forgalmú főutca esik, melynek élénkségét a körül tartott heti vásárok zsibongása is emeli."

„Lényeges hibának állíttatik, hogy Benkó a főutcza felől kocsibejárást nem tervezett. Erre napjainkban épen semmi szükség nincs, mint nincs például az országháznál Budapesten; s nem kívánatos megyei széképületünknél már csak azért sem, mert a kocsi átjárás az előcsarnok létesítését akadályozza, gyűlés folyamán pedig a zörej zavarólag hatna..." (i. m. 21-24. p.)

Így épült tehát az udvari részre a nagyterem és a díszes lépcsőház, amely az épület belsejének legszebb része. Az építkezési munkák 1877. október 29-én kezdődtek, és 1878. november 2-án fejeződtek be.

Ezt a műemlékjellegű épületet 1959-ben renoválták, és ma Szolnok egyik legszebb épülete. A külső részen használt rózsaszínbe játszó festés helyett azonban a korai eklektikus stílushoz illőbb sárgás színt kellett volna használni, mint ahogyan azt a Városi Tanács épületénél tették.