Kaposvári Gyula |
Nevezetes épületeink Műteremház Szolnokon [Szolnok, Szent István tér] |
(Néplap, XL/253. 1989. okt. 24. p. 4.) |
 |
|
A Halászati Szövetkezet előtti, véggel a Tiszára néző ház északra nyúló, nagyablakos szobája volt az első műterem Szolnokon, ahol még Pettenkofen is dolgozott. Rajzunk a századeleji állapotban mutatja. Akkor már Zombory Lajos festőművész tulajdonában volt, aki az udvari homlokzatát egy előugró, üveges tornáccal megbővítette. A házról mondandókat két szempont is indokolja. A vár tiszai támfalának építése, amely érintheti a ház tiszai végfalát, s ez egyúttal veszélyeztetheti az egész épület fennmaradását is. Pedig ez a gazdag művészeti hagyományokkal rendelkező szerény kis épület megérdemli a figyelmet. Müller Adolf, aki a szabadságharcban kapitányként harcolt, „Pettenkofen kvártélycsinálója, hű bámulója — írta róla Lyka Károly, a Nemzeti romantika című művében — barátilag átsegítette nyaranként ismétlődő látogatásai alkalmával azokon az apró-cseprő nehézségeken melyek a magyarul nem tudó mester elhelyezkedése, modellszerzése, stb. körül fölmerültek... Pettenkofen köré és Müller Adolf invitálására számos osztrák és főleg bécsi festő dolgozott 1853-tól kezdve Szolnokon... egész külföldi művésztelep keletkezett minden körülményesség nélkül.” Művészettörténeti jelentőségük az itt készült képeknek, hogy Szolnok, a Tisza festői vidéke és főleg a szolnoki piac színes, forgatagos életét nemcsak megörökítették, hanem megismertették Európa legtöbb országával. Ezek a plain air hangulatokat sugalló képek mindenütt keresettek voltak. Művészettörténeti értékük mellett várostörténetileg is jelentősek. A népélet valósághű ábrázolásán kívül a város képét is rögzítették olyan időszakban, amikor fotográfus még csak elvétve járt e tájon. Pettenkofennek, akit „a szolnoki művészeti élet elindítója”-ként is tisztelünk, kétszáznál több szolnoki festménye ismeretes Európa és a világ nagy múzeumaiban. Pettenkofen, aki a bécsi festőkön kívül a Munkácsy-tanítványok egész sorát — köztük Deák-Ébner Lajos és Bihari Sándor — hozta Szolnokra nyaranként, ezzel és művészi remekeivel is beírta nevét Szolnok és a magyar képzőművészet történetébe. 1889-ben bekövetkezett halála százéves évfordulóján illő, hogy emlékezzünk reá. De Müller Adolf festőre is, aki 1891-ben bekövetkezett (halálakor végrendeletileg csaknem két és félszáz festményt hagyott a megyére a Szolnokon létrehozandó képtár részére. Vágó Pál, a jeles — jászapáti születésű — festő az adományból 226 darab művet javasolt kiállításra. Müller Adolf nagyobb alapítványi összeget is hagyományozott a szolnoki szegényház megépítésére. Nem őrzi egy szerény tábla sem emlékét, pedig egykor a város és a megye díszpolgára volt. |
 |
 |
 |
A
"Műteremház" 2004. június 26-án, az emléktábla elhelyezésének napján (a régi térnév- és házszámtáblákkal). Az épületet azóta lebontották, egy társas- ház épült a helyén. Kósa Károly fotói.  |
 |  |